"A versek a szerző tulajdonát képezik,
ezek egészének vagy részének másolása,
terjesztése, publikálása csak a szerző
előzetes hozzájárulásával lehetséges."
(1999./LXXVI/tv./1.§

    Taygeta  néven írom a verseimet...

Gondolsz-e rám?
Ha ajkadra csókot hint a
a nesztelen suhanó alkony,
ha a szavak kertjében
vöröslő rózsa illatával telve,
a fényárban tündöklő balkon.

Gondolsz-e rám?
Ha a semmibe szédülve,
a vágyaktól parázsló
álmok elcsitulnak,
pillantásodban fürödve
némán karol át a csend,
elhalkulnak a szavak,
s a várva várt boldog perceink
összeomlanak.


Gondolsz-e rám?
Ha hálót sző az érzelem,
s takaród, mint selymes lepel,
elrejti mi fáj,
vágyak szomjúságát oltva,
remegő sóhajjal ébred a hajnal,
mert melletted nem engem talál.


Gondolsz-e rám?
Ha megszólít a tompa félhomály,
a valóság rideg ködén átlépve,
könnyeiddel küszködve,
felém sodor a pillanat
mámoros örvénye.

Gondolsz-e rám?
Ha párnámon kócosan,
zokogva, vigaszt keresve,
szívem veled nyugodni tér,
hol a szertefoszló boldogság
csak kósza képzelet,
mely a csendes éjben
csillagodról mesél.


Gondolsz-e rám?
Ha a reményteli holnap szirmait kibontva
melengeti szíved,
ha a mindenség öblében lágyan ringva,
az élet díszes ruháját leveti,
titkait kitárja,
s lelked örök társát megtalálja.

Mondd... gondolsz-e rám?


Csongrád, 2010.07.29.

György Viktória Klára

Kincsem

A csend fövenyén,
nesztelen léptekkel suhan a lelkem,
társtalan énem halkan zokog,
az éj sötét fátylán, mint apró picinyke
szilánk , az én csillagom ott ragyog.

Meghitt e pillanat,
sóhajom, mint egy távoli égi dallam,
könnypatakom sebes sodrásában feléd száll,
virágzik a boldogság ezernyi fűszála,
s örök lángú parázs olvaszt ölelő karjaidba.

Lehunyt pilláim mögött ,
megbújik a vágy,
csukd be a szemed,
áldott fénykoszorú
a mindenség fonalán hozzám vezet.
Csókom a végtelenbe visz,
tekintetedre szemem tükre a válasz,
megszédít e bűvös varázs,
mikor édes méze csurran ajkad ízének,
álmaim szórom eléd,
s életem tiszta forrása érinti
szíved tengerét.

Az öröklétben összefonódva
hallhatatlanul suhanunk,
a tér és idő itt végtelen,
világom rejtekébe
arctalan lopózik a szenvedély,
lelkem remegő füstje a semmibe száll,
s az éjszaka csillagfényes köpenyén ,
szívem féltett kincsére rá talál.

Csongrád, 2010.07.15.

György Viktória Klára

 Égi éden...

Égi balkonon,
a felhők ringatózó lágy ölén,
szabadon szárnyal a lelkem,
a gyöngyszínű derengésben,
a Hold táncol az éj vizén,
a végtelen varázsa lopózik halkan,
s a mindenség karjai közt
átsuhan, megszédít a szerelem mosolya.
Csendtakaró simul körém,
csillagport hint elém az édeni fény.
Sejtelmes égi óceán,
fogva tart varázslatos éned,
cirógató alkonyi csókod,
fátyolként borítja tengerkék lényed.
Ringatózz velem a holdfény öblében,
fürödjünk együtt vágyaink tengerében.
Életem forrása lettél,
meggyötört napjaimba
boldog perceket ültettél.
Az éj tavában hagyjuk az álmot,
s a nappalok vásznára fessünk valóságot.
Ízlelném ajkad ízét,
álomköntösét levetné a szeretet,
fognám kezed, s vezetlek,
ha engeded.
Maradj velem,
édesítsd meg a holnapok ízét,
terítsd szét rajtam szenvedélyed sóhaját,
mosolygós pillantása a perceknek,
öleld a szerelem gyengéd szirmaival,
az éj andalító, tovaszálló dallamát.
Más e világ,
itt milliónyi csillag fénye rebben.
Csend takarja szívem,
a telihold titkon átölel, simogat érintése.
Az idő tengerében, aléltan sodródva,
a hajnal könnye mossa le sajgó lelkem
fájdalmas cseppjeit.
Az éj pamlagán pihenve
kinyitom lelkem szent templomát,
a mindenség szívében érzem,
az öröklét rejtélyes fuvallatát.

Csongrád, 2010.06.02.

György Viktória Klára

Szerelmem

Behunyom szemem,
virág illattal szórt mesés
ösvény, hol utam vezet,
alvóvilág, melyben
feléled a képzelet.
A semmi ködén át jöttél,
szívembe szivárványt ültettél.
Lelkem csillagokba szállna,
megfürödne a holdvilágba.
Hiányzol,
távol vagy, mégis közel,
mint puha selyemfonál,
két karod ölel.
Szerelmed a legszebb fény,
egy darabka csoda,
őrizd velem,
ne hagyj magamra.
A végtelen éjbe merüljön
létem,
ott rejts el,
esdeklőn kérem.
Kincsem vagy,
mely életem tükrében
ragyog,
bűvös csókodtól
beleremeg lelkem,
szinte meghalok.
Fényes ősz hajjal
jössz felém,
az éjszaka sejtelmes,
sötét, lágy öblén.
Szeretnék mámorban
összesimulni veled,
érezd, örökre
S z e r e t l e k.
A fellegek kék egén
tiéd a életem,
apró csókokat
arcodra leheltem,
álmodból keltelek,
s az érzéssel betelve
tovább megyek.
Fájdalmam mosolyba fojtom,
elfoszlik, köddé válik,
az éj kékje kettéhasad,
de a pillanat varázsa megmarad.
Még az égi éden édes íze számon,
keresem érintésed, nem találom.
Sóhajom, talán lelked
közelében valahol
partot ér,
mert az álmom az
éjjel bársonyos küszöbén
véget ér.

2009.01.31

Sírás

Fátyolos a szemnek
tükre,
elfedi a bánat leple.
Csendesen,
cseppenként fojtogat,
érzés, mely feléled,
mikor a fájdalom
küszöbét átléped.
Búvó patakként hozza
a percnek megannyi kínjait,
s a zokogás zuhataga
tisztára mossa
a lélek rongyos fodrait.

2009.01.22.

  

     Pillanat

• 
  
  Illanó mozzanat,
  megfoghatatlan fuvallat
  Életünk tengerének
  villanásnyi cseppje,
  tovatűnő, láthatatlan
  érzés,
  mely ha csodás,
  megigéz, egy varázs. 

       Taygeta



         2009.01.19.

Imádat


Érzés, mely jön a semmiből,
hatalma mindent elsöpör.
Feléled, mit kívánni vágysz,
varázsa fogva tart,
akkor is, ha viszonzást
nem találsz.
Szereted, félted mindenáron,
ha a lábad alatt süpped a
bánat mocsara,
mégis a szenvedés
olyan, mint
az orgona illata.
Fáj, de ölelése harmatos,
van és még sincs,
engedni kell, hogy
szépséges gyöngysora
ne legyen bilincs.



Gyűlölet


A gondolattól is forr a lélek,
mikor a lappangó,
elfojtott düh feléled.
Szikrázó szemekből
lángoló tűzgolyók hada árad,
mely feléget, megsemmisít,
minden álmot, vágyat.
Csillapodna, ha a szeretet halvány
sugara belopózna
a szenvedés tornácán,
a két véglet vad csatája
dől el,
az érzések nászán.

2009.01.18.

Vidámság

Lelkünknek az a pillanata,
mikor bensőnkben új forrás
születik, mely patakká,
óceánná teljesedik.
Mások bánatfalát lebontja,
s örömfénnyel beragyogja.


Szerelem


Érzés, mely szívünk
szent templomában fakad.
Lehet titokzatos, boldog kincsesláda,
vagy a szenvedés kapuja,
mely örökre zárva,
ha más őrzi a kulcsát,
s utunk során nem leljük
a szomjunkat oltó kútját.


2009.01. 17.


Ez nem a megszokott vers tőlem, próbáltam rímekbe szedni, hogy a szavak mit jelentenek nekem.

Emlék

Ösvényedre léptem,
érted virágzott minden rét,
harmatcseppben fürdött szívem,
boldogság, mely ma is
megigéz.
Nem kértem, mégis adtad
lelked aranyát,
s én megnyitottam
bensőm szent templomát.
Nem is sejted, mit
nyújtott a pillanat,
az érzés még fojtogat.
A semmiből fakadó
rejtelmes csoda,
lett vágyam otthona.
A csendenben hallom szíved
dobbanását,
hulló könnyem csobbanását.
Virágszirmot hintett lábam
elé kezed,
rejtett patak sodorta
hozzám léptedet.
Sejtelmes kép,
egy pillanatra
arcodat látom,
elhaló tűz,
elhalkult sikoly,
mára csak édes álom.
Vágytam a hajnalt,
a bíboros alkonyt,
ölelésed,
az érintés hozta pillanatot.
Bocsáss meg,
add kezed, ne hidd hogy bántlak,
vétkem csak az csupán,
szerelem szikrája gyúlt bennem,
életem alkonyán.

2009.01.16.

Kétségbeesés

Nem kopogtat, csak jön,
mint egy hívatlan vendég.
Ajándéka rettegett álom,
ha kéred, ha nem,
kapod mindenáron.
Bensőd tükre
szilánkokra törve,
vágyad hajnala
meggyötörve.
Úgy érzed a világ kitaszít,
mindenki elhagy,
viruló ösvényed,
jégvirággá fagy.
Benned vihar tombol,
szikrát szórnak
a hullámok hátán a habok,
ha nem csitul, elnyel
a félelem örvénye,
ha hagyod..
Ha már az utolsó lélekfonál
is szakadni készül,
úgy érzed feladod,
mégis erős vagy végül.
Az ösztönök peremén,
haláltáncot járva,
reménykedve tekint
egy új világra.

2009.01.20.

Csend

Szeretlek csend,
mindenhol ködfoszlány,
félhomály,
lassan tisztul a táj.
Bensőséges csoda,
mely gyógyírként hat,
boldog románc,
múló pillanat.
Ellebbent álom,
káprázat egy távoli
tájon.
Érzés, beengedlek,
egy másik világhoz
simulva kereslek.


Szeretlek csend,
itt vágyaim ledőlnek,
nincs szenvedély, féltés,
égbekiáltó hangok,
csak nyújtom a kezem,
s elérlek.
Létezésed könnyed
játékával,
szárnyat bont a lelkem,
Életem forrását engedd,
benned megleljem.
Álmomban is ölelj,
a varázs ne múljon el.


Szeretlek csend,
a végtelen térben és
időben,
talán eljön az én percem
is.
Altass el, ringass el,
benned élek,
követnélek,
ne légy csalfa álom,
vigyél át minden határon.
Itt egyedül vagyok,
a világ tetején,
bensőm szivárvány járja
át, ragyogó-e fény.
Égi tó tükre e csendnek
hazája,
lelkem a nyugalmát, talán
megtalálja.

2009.01.13.

 Magány

Színtelen a világ,
nincsenek fények,
széthullott minden
álmom semmivé lett.
Behunyom szemem,
magamat látom,
egyedül vagyok
a kietlen tájon.
Égboltom kapuja bezárult,
vágyam elcsitult,
nem kopogtat senki,
nincs kit beengedni.
Vihar korbácsolja testem,
a terhet egyedül hordja lelkem.
Magányos hegycsúcs,
hófedte szirtek,
nem kapnak választ a
miértek...
Göröngyös út a táj
mi a fény felé vezet,
vágyaim nincsenek,
a remény nyújt csak kezet.
Bűvös csókoddal
sodródtam a mélybe,
szívedig emeltél,
most nincs aki vár,
nincs vigaszom,
meghaltam karjaidban
egy fagyos hajnalon.
Szívem helyét tüskék sebzik,
hideg öleli , lassan vérzik.
Élvezni szeretném még a lét ízét,
látni a boldogság ezer színét,
adni önzetlenül, akkor is ha nincsen,
szeretni, s szeretve lenni, szabadon
nem bilincsben.
Odavisznek vágyaim,
hol boldogok az álmaim,
a csillagok kék egén,
ott vagyok boldog én.
Emlék,mit a szív nem felejt,
pillanat, mely titkot rejt,
Hűvös magányomban fázom,
nem ölel senki,
szeretnék a messzeségben
új világra lelni.
Életem színpadán,
a vihar is enyhül tán,
 és egy kis fuvallat,
hoz végre
nyugalmat.

2009.01.01.

                                                   Taygeta

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Verseim
Klara - /Taygeta/ - © 2008 - 2012 - klara.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: