"A versek a szerző tulajdonát képezik,
ezek egészének vagy részének másolása,
terjesztése, publikálása csak a szerző
előzetes hozzájárulásával lehetséges."
(1999./LXXVI/tv./1.§)

Taygeta    néven írok verseket

fogadjátok szeretettel őket

Gyönyörűséges zene, hallgassátok közben...

Meditation with Kitaro`s Music

http://www.youtube.com/watch?v=9waZ-CX9m98&NR=1





Remény

Várlak hiányzó pillanata
az időnek,
nyíló vágyat öltő szirmaimon
a könnyek neked üzennek.
Álmodnék lelkedhez bújva,
a mámor bűvös muzsikája hozzám simulna.
Lennék égboltod,
szerelmed örvénye,
hol minden perc végtelen,
selyme lelkemnek védtelen.
Mikor megállna szememben
tekinteted kincsét keresve,
a vágyak édenébe vezetne,
hol a képzelt íz is
kéjesen édes,
s hallhatatlan csókokban
virágzik a szerelem mosolya,
láthatatlan csoda,
melynek e szent érzés szakadéka
ad életet,
harmattól illatozva,
a szív romjain zöldülve,
szerelemtől ittasan lennék kedvesed.
Kísérném árnyékod,
ne fuss előlem,
ringass, mint mikor
csillagot altat az éj varázshegedűje,
alélt szívünk, ha majd összeforr,
a pillantások is beszélni tudnak,
nincs hangja a szavaknak,
csak a csend és
parányi lángja egy varázsnak,
sebzett szívemre
a hajnal cseppjei vigyáznak.
Fáj e láthatatlan érzés,
lelkem zománca darabokban,
ölelj némán,
fürdess tiszta,
selymes habokat fodrozó patakodban.
Mikor a fény a szemedben
csak nekem csillog,
akkor leszek veled igazán boldog.
Kulcsokat, melyek nyitják szívünket
egymásban leljük,
a fájó múltat feledve,
bennünk a szalmaláng is
szenvedéllyé éled,
fényözön festi be a mindenséget,
de, míg a magány köntösébe
ölelkezve várunk,
s nem kel szárnyra bennünk az élet,
óvjuk gyönyörű angyalát a reménynek.


2009.03.26.

Gy.Viktória Klára

Hozzád

Az élet mély erdejéből,
bújt elő az édes szomorúság,
reszketek tekintetedtől,
s bódító illattól virulnak
lelked kertjében,
az áhított rózsák.
Forrásod csendjében
tiszta a szeretet,
kellemes érzés,
mely puha selyemként
ölel, s nem hiteget.
A pillanat most égig ér,
kísérj el, fogd kezem,
a legszentebb örömöket
ízlelem.
A kételyek mocsarában
is szikra éled,
mit soha nem értem el,
most valós, nem igézet.
A varázslat mezején,
boldogság szökött
be ajtómon,
örök lámpás ragyog nekem,
a szenvedély
mámoros cseppje
fűszerezi életem.
A szélbe kiáltanám,
de csak suttogok,
erdőd rejteke,
szívem szenthelye.
Oda tartok,
hol nesztelen léptekkel
találkoznak a
vágytól remegő sóhajok.


2009.03.23.

Álom

Egy szép zene mellé...
http://www.youtube.com/watch?v=6qBui-pG2U4&NR=1


A hamvas éj,
smaragd zöld reményekkel
festett tornácán,
ábrándokat kergetve álmodom,
örök talány, rejtett ösvény,
hol lépteim nyomát hagyom.
Magányom kacaját bűvölve,
véletlen belém botolva,
találj meg engem.
Kósza vágy,
mely árván repül,
keress, s mit szeretnél
megleled bennem.
Szerelem máglyáján oltsd ki életem,
sóhajom füstje, lelkem selyme,
cirógató gyönyörrel veled ölelkezne.
Megvetném ágyad,
a holdfény lehelet finom szálain,
párnád csillagok szikrájából szőném,
a végtelen mesés szárnyain.
Szirének hárfája dúdolná altatód,
a kéj ujja simitná arcod, s homlokod.
Cinkos szivárvány csillanna
a hajnal hozta harmatos pázsiton,
szebb életet festve,
a nappalok vásznára,
mit ma még csak álmodom.


2009.03.22.

Sajgó lélek...

Hamvadó pora a csendnek,
remegve oson, nesztelen,
megsemmisült sóhajom szárnyai
bilincsbe zárva,
tűzhelyed melegétől
messzire szállva.
Láncot fon a bánat,
a szavak csorbulva üzennek,
vérzik sebzett folyója szívemnek,
szeretettől szomjas cseppjei
semmivé lesznek.
Forrásod tengerkék
öble ringasson,
körém harmattal
hintett függönyt fonjon.
Ne lopott pillanat legyen,
mikor csillagot találok,
szerelmed élessze
újra a tűzvirágot,
melynek fényes ligete,
csodacseppekből
szőtt rejteke,
édesen fűszeres hangszere,
az elrabolt vágyak özöne,
hozzon végre boldogságot,
feledve a meggyötört szirmú,
eltemetett csókoktól
szenvedő álmot.

2009.03.21.

Tavasz váró

Hűvös az éjszaka,
álmomban is fázom,
a holdsugár pajkosan ölel,
érzi a pirkadat közel.
Tavasz költözz szívembe,
Harmatos fű simíts
bársonyos cseppjeiddel,
lelkem melengesd
ábrándos szenvedéllyel.
Buja zöld a színek
kavalkádja,
vágytól sajgó hajnalon,
nyisd ki ablakod,
szórj virágport,
ezernyi kis csodát,
éltető magot.
Ragyogó napsütés,
maradj velem,
érintésed perzselő,
csókod igaz legyen.
Lássam a tavasz
vidám táncát,
érezzem, ha a szél dúdolja
az évszakok nászát.
Fellegekig emeld
szerelmetek percét,
a virágoktól tarka-barka
édeni szelencét.


2009.03.16.

Álmom

Kitaro: The Silk Road

http://www.youtube.com/watch?v=9ulc51ZOGQk&feature=related


Álmom selymes pázsitján
lépkedve találtam rád,
hangtalanul lopózva
kéklő csillagködön át.
Az éj fátylából szőtt
fellegek ráncaiba
rejtem borostás tekinteted,
szerelmet lopsz, édenbe csábítasz,
benned bolyongok, úgy simogatsz.
Érezd remegő leheletem fuvallatát,
mint az éledő tavasz mézédes nektárát.
Sodorj, hints a napjaimba
bársonyos, illatos szirmokat,
mutasd meg lelked templomához az utat.
Omoljon rám vágyakat ontva
meztelen köntöse a sóhajoknak,
sugárzó fényed öleljen,
könnyeim töröld le gyengéden.
Szívemben síró hegedű szó muzsikál,
halk szerenád, megigéz, majd tova száll.
Csendem tengerének tükrét
ragyogja be az éjszaka fényes foltja,
mosolygós hajnalt hozzon,
az éj búcsú csókja.
Szemed zöldjétől
legyen színesebb a világ,
lelkünk fénye lobogó fáklyaként
világítsa az öröklét végtelen tavát.


2009.03.15

Hiányzol

Kereslek szívem rejtekén,
ellenállhatatlan
varázsodban függök,
s átlépem csodás
csillagod ködét,
hol a lelkedből
parányi tüzet őrzök.
Emléked mára
arcomon könnycsepp,
lassan elengedve,
gyöngyként peregve,
hagyom had hulljon,
simogasson még,
mintha kezed érintene.
A múlt boldogsága
csak pillanatra szólt.
Tovaszálló szeretet,
utam csillagporral szórd.
Szivárvány,
színezd meg lelkem,
had lássam énem,
sorsom tükrében.
Hiányoddal
fájdalom ébred bennem,
könny fakad,
álmokat kergetve,
s elsuhan, ahogy jött,
váratlan, nem hitegetve.
Csendenbe húzódva
hallom andalító halk zenéjét az éjnek,
majd a hajnal csókja ébreszt,
s éltető szikrája a reménynek.
Az érzés nyoma láthatatlan,
bennem él,
s tudom
a múltat vissza nem adod,
törékeny lelkem,
fényben fürössze örökre
mámorító, édes balzsamod.


2009.03.06.

Sóhaj

Vágyak tüze
sodorjon hozzád,
fénylő köntösöd
borítsa testem,
nincs szebb mágia nálad,
megbabonáztál engem.
Érintsd meg lelkem
fellegvárát,
csábulj el,
leheld lényembe
sóhajod vágyát.
Visszhangzik az éj csendjében lépted,
hiányzik csókod, érintésed.
Pár óra gyönyör veled,
ne legyen képzelet.
Mámorító gondolat
ha finom kezed simogat.
Kedves hangod
még dereng a messzeségben,
mikor a hajnal fénye
már ébred az éjjel
harmatos ködében.


2009.03.01.

Pár sorosak...




Vágy


Bűvös csókoddal
szerelmem mécsesét
lángra lobbantja a tavasz.



Hozzád


Fényedbe fürödve
fonódik
lelkem fonala köréd.



Veled


Halhatatlan pillanat,
melyben cseppenként csurran
a vágy varázsa.




Fájdalom


Csendembe nyúló kéz
tépi lelkem
szirmait.



Együttérzés


Simogató mélység
melyben a megértés
melege ölel.



2009.02.27.

Végtelen idő...

Villám csillan,
szikra lobban,
nyílik a fény,
belépnék,
ha mernék.
Hosszú ideje kerestem
lelkem szent helyét,
nem érzem méltónak
e kegyet, mi most
hozzád vezet.
Hatalmas mindenség,
minek cseppje vagyok,
könnyeim elrejtem,
félre állok,
valósak a képzeletbeli álmok.
Nem adom fel,
csak tovább lépek,
oda, hol megtalálom
fenséges lényed.
Ha már nincsenek szavak,
a csend is néma marad,
felemelő a pillanat.
Megérzem, ha itt a vég
előszele,
a jövőt választom,
a múltat elengedve.
Végtelen idő,
rád bízom életem,
törd meg fájdalmam,
mely könnyeket fakaszt,
ne vesszen el mi fontos
a távoli ködben,
legyek ott mindenben,
a lombját hullató fában,
hegyek szívében,
szomorúságban,
az élet vizében,
a szeretet tavában.
Ölelj magadhoz,
had ereszkedjek lelked
mélységébe,
boldog legyen a perc
ragyogd be létem,
halljam, hogy susog
egy másik világ halk zenéje,
ne engedd még, hogy
kialudjon életem fénye.
Légy tanítómesterem,
míg fényes ösvényed
meg nem ismerem.


2009.02.25.

Gy.Viktória Klára

Egy szép zene linkje: Kitaro - Caravansary
hallgassátok meg közben.

http://www.youtube.com/watch?v=6qBui-pG2U4&NR=1

Érzés...

Fuvallatként jött érintésed,
menekülnék, de már késő,
felkavaró érzés mi
vonz feléd,
nem tudok
megnyugodni még.
Leheletfinom sóhajod
játszik velem,
szemed elvarázsol,
szikrája ragyogva táncol.
Éji hullámok habja felkap,
altass el kérlek,
égi adomány,
ajándék vagy.
Lelkem fonalát lágyan
köréd fonom,
ölelésed édes balzsamát,
érezni akarom.
Ne ígérj,
húzódj közelebb,
szépre virradjon a hajnal.
Kísérlek a végtelenben,
mint őrző csillagod,
s körülölel minden éjjel,
szeretettől fényes takaród.


2009.02.23.

Sorsom

Álmodtam
egy szebb világot,
minden igaznak látszott.
Lelkem menedékre talált,
de az ébredéssel, elillant,
tova szállt.
Teremtőm elhagytál,
ki oly sokszor
reményt adtál,
Mond mi a bűnöm, vétkem,
mindent elragadsz,
mi boldogság nékem.
Szeretném hinni,
érdemes küzdeni,
kiáltanék, de valami
nem enged,
csak halk sikoly töri meg
a csendet.
Összetört bennem
lelkem minden darabkája,
zavaros lett
szentélyem tiszta forrása.
Fojtogató rettegés
azóta a napom,
küzdök ellene,
de nem bírom már,
hagyom.
Eltévedtem,
tüskés bokrok
állják utam.
Merre menjek?
Ki nyújtja a kezét?
- talán te Uram?
Jöjj hát,
ne késlekedj
a szenvedésnek
álld útját végre.
Csekély mit kérek,
csak nyugalmat szívemnek,
egy csendes szigetet,
hol örök a szeretet és béke.

2009.02.15.

Érzés

Gyötrő álmok szövik az
emlékek hálóját,
feledni vágyok mindent,
mi sebzi lelkem szárnyát.

Zuhanok a mélybe
bezárul mögöttem a fény,
elvesztem, érzem,
csak pislákol a remény.

Szeretném hinni, majd átölel
a holnap,
s feledni, mily fájót
nyújtott a tegnap.

Talán felcsillan a percnek
tündöklő arca,
nem gondolva majd megannyi
kínzó harcra.

Olvadnék lávád folyamába,
elégnék tüzed szikrájába,
cseppenként simitnám lelked óceánját,
könnyemmel törölném szíved fájó álmát.


Csillagokkal táncoló, titkos, bűvös éj,
Érzés, had érintselek, mielőtt
végleg elmennél.
Holdsugár talán elér a fényed,
s erőt ad reményed.




2009.01.14.

Gy.Viktória Klára

Beteszek egy linket, csodaszép zene, hallgassátok meg közben.

http://www.youtube.com/watch?v=Hd8sP6QBLxc&feature=related

   Igézet

Kedves tavasz, megigézlek,
vess végre magányomnak véget.
A hajnal édes hangja
csengje himnuszát,
a Nap is aranyfényben
ontsa sugarát.
Angyal szárnyakon
csillagokkal ringatózzam,
andalító, lágy dallamok
csendüljenek halkan.
Végtelenbe vigyen ölelésed,
nyújtozzon fellegekig a féltésed.
Vágy így nem kínzott soha még,
az éjjel halk szava közelít feléd.
Légy csoda, végre megleljem
önmagam,
hol a mindenség kapuja
nyitva van,
szeretetben őrizd fényem,
találj rám e földi létben.
Vánszorgó percek,
keserű könnyek,
múló pillanat,
tedd semmivé sajgó kínomat.
Álmatlan órák,
tengerré gyűlnek bennem,
szeretni fáj,
ölelésed édes, éles karmai
sebzik szívem.
Erős e lánc,
szédítő e tánc,
a felkelő nappal
karjaidban ébredni,
a sóhajok kútjában
szomjamat oltani.
Szórd szét álmaim völgyében
e semmiséget mit kérek,
az érintések bűbájként hassanak,
mik össze nem érnek.
Az éj sötét szárnyain
zuhanok fényed barlangjába,
hol lehull a múlt,
az ősi idők arctalan árnyvilága.
Tarka szivárványként
tündököl emléked,
vedd szívem zálogul végleg.
Belém hasít az ébredés,
könnyekkel teli a szenvedés,
sóhajtásnyira vagy tőlem,
lelked szívembe rejtem.
Érzés, melyet a sors nem ígért nekem,
s neked,
szerelem ez
ezredévnyi magány nélküled és veled.
Szabadság jöttöddel
tova szálljon,
ne engedj el kérlek,
létemre lényed örökre vigyázzon.

2009.02.12.

Oldal: Verseim II.
Klara - /Taygeta/ - © 2008 - 2012 - klara.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: